Mario Brelich Livres

Dans la plupart de ses grands romans, La Main gauche de la nuit, Les dépossédés et Le nom du monde est forêt, tous couronnés par des prix Hugo, Ursula Le Guin a tissé une toile de fond galactique. A l'origine, la planète Hain, il y a des centaines de milliers d'années, a essaimé l'humanité sur des dizaines de planètes, dont la Terre. Ivres de leurs capacités technologiques, les Hainiens ont d'abord multiplié les expériences génétiques et sociologiques, installant sur chaque monde colonisé une humanité différente. Puis, se rendant compte des atrocités auxquelles avaient conduit certaines de ces manipulations, ils en ont ressenti une intense culpabilité collective et ont créé la Ligue de tous les mondes puis l'Ekumen pour tenter de réparer. Sur les huit nouvelles de ce recueil, pour la plupart couronnées par des prix, sept se situent dans l'espace de l'Ekumen et en complètent la description. Avec un sens aigu de l'humanité et une précision d'ethnologue, Ursula Le Guin y décrit des sociétés différentes en mettant l'accent sur leurs variations sexuelles et sentimentales. La huitième histoire renouvelle le thème classique du navire interstellaire à générations.

Az ifjúsági irodalom egyik alapművének tartott regény 1907-ben jelent meg, s nem csak hazánkban, de a világon mindenütt nagy sikert aratott. Ezt bizonyítja az is, hogy Bulgáriától kezdve Dél-Koreáig nagyon sok nyelvre fordították le. Olaszországban például az irodalmi mítoszok közé emelkedett, az ottani zsebkönyvtár sorozatban már a tizenharmadik kiadása is megjelent, épp csak nem kötelező tananyag. A józsefvárosi Füvészkertben játszódó történet ugyanis olyan mondanivalóval rendelkezik, hogy azok számára is érthetővé válik, akik a Föld más területén élnek. Kevés regény ábrázolja olyan sokrétegűen és érzékenyen a kamaszok világát, mint Molnár Ferenc műve, a Pál utcai fiúk. Ezért sem véletlen, hogy kötelező olvasmány lett belőle. Az 1890-es évek pesti gyerekvilágának ezt a lírai krónikáját többször is feldolgozták, színpadon és filmen egyaránt. Leghíresebbnek közülük a Fábry Zoltán rendezte 1968-as változat bizonyult, ami magyar-amerikai koprodukcióban készült. A Pál utcai fiúk főszereplői józsefvárosi gyerekek, akiknek két bérház közötti grund jelenti a szabadságot és a hadszínteret. Ezen kereten belül mutatja be az iskola és játék, barátság és harc, összetartás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében, a gyerekek szemszögéből nézve és megértve. A történet két rivális banda között játszódik, akik a grundon – és a grundért – folyó harcot élet-halál kérdésének tekintik, ám ez a romantikus játékhadszíntér az író fantáziája által jelképpé válik, ahol a fennmaradásért kell háborúzni. Mert ennek a világnak is megvannak a saját törvényei, szokásai, egyesületei és erődítményei. Tehát vezérei és közkatonái is. Boka és Ács Feri a két tábor vezére, Geréb, az áruló, s az önfeláldozó Nemecsek Ernő egytől-egyig kiforratlan, alakuló egyéniségek, s Nemecsek híres önfeláldozása sem a szokványos hősi tett, sokkal inkább a grundért folyó háború során önkéntelenül is bátor hőssé váló hétköznapi kamasz természetes cselekedete