Lídia Dobos Livres

Animée par une soif d’aventures et de grands espaces, Alice s’éprend d’un bel Américain et s’empresse d’accepter sa demande en mariage, laissant derrière elle son Angleterre poussiéreuse. Mais le rêve américain est mis à rude épreuve au cours de la Grande Dépression dans la petite ville du Kentucky où elle atterrit, entre un mari qui s’avère décevant et un beau-père au tempérament ombrageux. Aussi, quand la jeune femme répond à l’appel d’Eleanor Roosevelt pour créer des bibliothèques ambulantes afin de lutter contre l’illettrisme, c’est d’abord pour échapper à son quotidien étouffant. Elle se lie alors d’amitié avec Margery, une femme qui n’a peur de rien ni de personne. Ensemble, elles se jettent à corps perdu dans l’aventure et sillonnent à cheval les montagnes du Kentucky, bravant tous les dangers, pour apporter des livres dans les zones les plus reculées. Mais s’il y a bien une chose dont ces porteuses d’histoires ne manquent pas, c’est de courage.

Az anyakirálynő Valamikor ​​a kilencvenes évek közepén Michael Parker őrnagy egyszer együtt teázott Diana walesi hercegnővel és az anyakirálynővel. Amikor a hercegnő azt mondta: – Már úgy várjuk a századik születésnapját –, az anyakirálynő így válaszolt: Ó, ezt nem szabad mondani. Szerencsétlenséget hoz, illetve hát lehet, hogy elüt nagy piros busz. Parker azt mondta, ez igen kevéssé valószínű, mire az anyakirálynő: Nem, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben. Mert nem lenne rémes, ha az ember egész életében mindig csak azt csinálná, amit kell? Nem inna, nem dohányozna, nem enne finomakat, sokat edzene, meg minden olyasmit tenne, amihez nincs sok kedve, és akkor egyszer csak elüti egy nagy piros busz, és ahogy a kerekek szétlapítják, közben arra gondol: „Ó, istenem, milyen jól berúghattam volna tegnap este!” Az embernek úgy kellene élnie, mintha másnap elüthetné egy nagy piros busz. Parker akkor arra gondolt, az anyakirálynő pontosan így élt. Sőt, tette hozzá: „minden napot csodás meglepetésként köszöntött”.