Библиотека I-M - 1: Архипелаг ГУЛАГ, 1918-1956
Опыт художественного исследования
A könyv 1973-ban jelent meg Nyugaton, és Szolzsenyicin monumentális munkája a sztálini munkatáborokról, amely végleg megsemmisítette a nyugati értelmiség illúzióit a szovjet rendszerről. A szerző maga is átélt Gulagot, tizenegy évet töltött a Szigeteken, és saját tapasztalatai mellett számos rab tanúságát gyűjtötte össze. A mű részben történelmi és szociográfiai munka, részben a XX. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása, tele szenvedélyes haraggal a kommunista diktatúrával és Sztálinnal szemben, valamint együttérzéssel az áldozatok iránt. Szolzsenyicin szerint a lágerek kiépítése már 1918-ban, Lenin hatalomra jutásával kezdődött, és a szovjet állam egy elnyomó rendszerré vált, amely senkit sem kímélt: gyerekeket, öregeket, nőket, hívőket és hitetleneket, bárkit letartóztathattak. A félelem mindent áthatott, és a lágerek rákos sejtekként burjánzottak az ország testében. A háromkötetes mű magyarul 1993-ban jelent meg, és most rövidített változatban olvasható, amelyhez Szolzsenyicin írt előszót, hangsúlyozva, hogy örömmel látja, hogy könyve elérheti azokat is, akiknek nincs idejük a teljes művet elolvasni. Szolzsenyicin 1970-ben Nobel-díjat kapott, 1973-ban kiutasították a Szovjetunióból, és 1994-ben tért vissza Oroszországba.