Jeden z najvýznamnejších stredoeurópskych rusistov Ákos Szilágyi sa vo svojej knihe venuje najnovším dejinám bývalej šestiny sveta - štruktúram moci v súčasnom Rusku, presúvaniu ťažiska z niekdajších nomenklatúrnych kádrov na nové mocenské centrá, vplyv a význam masovokomunikačných prostriedkov na chápanie boja o moc.
Hogyan vezet a polgári ésszerűség megvalósítása hatalmi-terrorisztikus következményekhez, az erkölcs felfüggesztéséhez, a tudomány inkvizícióvá változtatásához, a személyi és polgári szabadság megsemmisítéséhez – ezekre a kérdésekre keres feleletet a három legismertebb negítv utópiát, J. Zamjatyin: Mi; A. Huxley: Szép új világ és G. Orwell: Ezerkilencszáznyolcvannégy című műveit elemezve a tanulmány szerzője.A negatív utópia liberális tiltakozás az utópia megvalósítása ellen. A kérdés tehát az, hogy mi ellen és miért így tiltakozik századunk irodalmának visszájára fordított utópizmusa? Vajon túlvan-e a polgári ésszerűségen az a mozgalom, amely csak ezt az ésszerűséget tudja és akarja megvalósítani, vagy amely csak így – polgári módon: eszményként állítva – tud megvalósítani bármilyen ésszerűséget?Szilágyi Ákos úgy véli, hogy ezekre a kérdésekre csak akkor találunk hiteles feleletet, ha az utópia úgynevezett megvalósításának mind liberális kritikáján, mint antiliberális apológiáján túllépünk.